Az antibiotikumok olyan baktériumok vagy gombák által termelt vegyületek, amelyek elpusztítják a mikroorganizmusokat vagy gátolják azok szaporodását. Ilyenek például a penicillin csoportba tartozó antibiotikumok, amelyeket a Penicillium penészgomba törzs termel. Az antibiotikumokat a bakteriális fertőzések kezelésére alkalmazzák.

Az első antibiotikum a penicillin volt, amit Alexander Fleming fedezett fel 1928-ban.

Kismedencei gyulladásos betegségen a női genitális rendszer felső szakasza – petevezeték, ovarium – és az ezeket körülvevő struktúrák gyulladásos vagy fertőző betegségét értjük.

Etiológia – kockázati tényezők

Hasonlóak a szexuális úton terjedő betegségekéhez: fiatal életkor, rossz szociális körülmények, alacsony szintű képzettség, új szexuális partner. Az esetek többségében a hüvely és a méh felől felszálló fertőzésről van szó. A fertőzés felterjedését a kismedencébe befolyásolja a higiéne és a mechanikus fogamzásgátló módszerek alkalmazása is.

Prognózis

A kismedencei gyulladás morbiditása jelentős, az érintett nők kb. 20%-a infertilissé válik, 20%-uknál krónikus kismedencei fájdalom alakul ki, a fogamzás pedig 10%-uknál méhen kívüli terhességet eredményez. Megfigyeléses vizsgálatok eredményei szerint a klinikai jelek és tünetek a betegek nagy részénél kezelés nélkül is megszűnnek. Kiújuló epizódok esetén a tartós petevezeték-károsodás kockázata 4–6-szorosára növekszik.

Kezelési célok

A fájdalom és a rossz közérzet enyhítése; a mikrobiológiai gyógyulás elérése; a tartós petevezeték-károsodás kialakulásának megelőzése, az ezzel járó következmények (tartós kismedencei fájdalom, méhen kívüli terhesség, infertilitás) kiküszöbölése; a fertőzés továbbadásának megelőzése.

Az empirikus kezelés

Mivel nincsenek olyan diagnosztikai kapaszkodóink, amelyekkel klinikailag meggyőződhetnénk a kismedencei gyulladásos betegség fennállásáról, gyakori, hogy empirikus kezelésbe fogunk. Az alsó genitális traktusból vett minta tenyésztési eredményének negativitása nem zárja ki a kismedencei gyulladást, így ennek alapján nem dönthetünk a kezelésről. A neten keresve összesen 26 vizsgálat 16 antibiotikum-protokollját találtam, 1925 kismedencei gyulladásos betegségben szenvedő nőre vonatkozóan. A szerzők az antibiotikum-kezelést hatékonynak találták a tünetek oldásában, a klinikai és a mikrobiológiai gyógyulást 90–100%-osnak írták le. Leggyakrabban 14 napos kúrát alkalmaztak. Legtöbbször parenterálisan kezdték a kúrát, majd bizonyos ponton orálisra cserélték.

Célzott kezelés

A célzott kezelés a korrekt gyulladásellenes antibiotikus kezelés alapja. Hüvelyváladék, méhnyak-váladék, punctatum (tályogból nyert genny), vér (haemocultura) pozitív eredményt adó bakteriológiai vizsgálata, antibiotikum-rezisztencia vizsgálat eredmény birtokában. Tekintettel arra, hogy a tenyésztés és a rezisztenciavizsgálat kb. 4-6 nap, az antibiotikus kezelést ennek eredménye előtt, ex juvantibus (empirikus) szélesspektrumú, esetleg kombinált antibiotikum adásával meg kell kezdeni.

A szeptikus lázmenet oka az időszakonként jelentkező bacteriaemia (nagy mennyiségű baktérium kiáramlása a gyulladt gócból a szervezetbe, a vérpálya útján). Haemocultura-vizsgálat végett vért venni a bacteriaemia időszakában kell. Tekintettel arra, hogy a láz a baktérium-kiáramlást követi, a vérvételnek a lázas állapot előtt kell megtörténnie. Vagyis figyelni kell a lázmenetet, és a várható hőkiugrás előtt kb. fél órával kezdve 10 percenként kell vért venni. Amikor elindul fölfelé a hőmérséklet, az az előtti utolsó mintát kell elküldeni a laboratóriumba.

A kezelés időtartama

Általában 7-14 nap. Több antibiotikum lökésterápiában is alkalmazható (1 vagy 2 dózis, pl. Sumamed S 500, Klion/Supplin, Monural). Elnyúlt, akár hónapokig tartó kezelést csak aluldozírozott antibiotikum-mennyiséggel, speciális esetekben érdemes (pl. évente legalább 4x recidiváló cystitis – esténként 1 tabl. Nitrofurantoin, legalább fél éven át (2009 végén kivonták a forgalomból, marad a Tőzegáfonya-kapszula, bár az nem antibiotikum, és a hatásossága meg sem közelíti a Nitrofurantoinét)).

Profilaktikus antibiotikum-adás

Megelőző céllal csak akkor adunk antibiotikumot, ha egy beavatkozás során tartunk egy esetleges gyulladásos szövődménytől, illetve ha a beteg arra hajlamos, valamilyen alapbetegsége (pl.: mitralis prolapsus) folytán. (MPS-ban a billentyű mögött kialakult „zsebben” ülhetnek meg a baktériumok, és onnan kiszabadulva okozhatnak endocarditist, sepsist. Az ilyen beteg minden invazív beavatkozás (pl. szülés, foghúzás) előtt egy adag antibiotikus profilaxisban kell, hogy részesüljön.)

Az antibiotikum-terápia lehetséges szövődményei

Legkomolyabb a valódi allergiás reakció, mely az antibiotikum beadását követően perceken belül jelentkezik, és azonnali kezelés híján gégeoedema miatti fulladásos halállal végződik.

Ennél enyhébb a bőrreakció: kipirulás, viszketés, esetleg kiütések.

A bél- és a hüvelyflóra hasznos baktériumait az antibiotikumok ugyanúgy megtizedelik, mint a kórokozókat, amik miatt adjuk. Így aztán antibiotikus kezelés során gyakran alakulnak ki enterális panaszok: hasmenés, hányás; illetve a hüvelyflóra felborulása miatt folyás, gombás hüvelyfertőzés (candidiasis).

Tartós, válogatás nélküli antibiotikum-adásra a kórokozók válaszolhatnak rezisztenciával, mely azt jelenti, hogy az adott gyógyszert többé nem tudjuk használni velük szemben.