Külső tapintásos vizsgálatok (palpatio [palpáció])

A ter­hesség második felében külső vizsgálattal, tapintással megállapíthatóa méh nagysága, esetleges deformitása, a magzat fekvése, állása, tartása, elölfekvő része, annak a medencebemenethez való viszonya.

 

A külső vizsgálat műfogásait Leopold-féle műfo­gásoknak nevezzük

      (Leopold német nőgyógyász, 1846-1911.)

 

1. számú Leopold-féle műfogás

A vizsgáló a nyújtott lábakkal háton fekvő terhes nővel szem­befordulva, annak jobb oldalán áll. Mindkét kéz ulnaris [ulnáris] részével a bordaív lefutásával párhuza­mosan az uterus [uterusz] felett benyomva a hasfalat az uterus fundusa a vizsgáló tenyérnek ütközik. A vizsgálattal megállapítható a méh fundusának ma­gassága, alakja és a benne elhelyezkedő magzati nagyrész.

 

2. számú Leopold-féle műfogás

A vizsgáló az előző helyzetben marad, és mindkét kezét a has oldalán lefelé csúsztatja. A hasfalon keresztül előbb az egyik, majd a másik kézzel érzékelhetők a magzat háta vagy a hasi oldalon elhelyezkedő végtagok. Sima felszínű, hengerded alakú tapin­tási lelet az adott oldalon a magzati hátra utal. Az ellenkező oldalon aprórészek tapinthatók, me­lyek a vizsgáló keze alól könnyen kitérnek. A kismama általában ezen az oldalon érzi a magzatmozgást.

Ha mindkét oldalon nagyrész (koponya, far) tapintható, akkor a magzat harántfekvésben helyezkedik el. (Erre már az 1. számú Leopold-féle fogás során észlelt "üres fundus [fundus]" is felhívja a figyelmet.)

 

3. számú Leopold-féle műfogás

A fentiekben leírt változatlan helyzetben a vizsgálatot végző személy a jobb kezét abductiós [abdukciós] helyzetben levő hüvelykujjával a symphysis [szimfízis] fölé helyezi, majd a hasfalat benyomva a hüvelykujja és a tenyere között levő medencebemenetben elhelyezkedő nagyrészt megtapintja. A vizsgálat alatt az abdukált hüvelykujj az elölfekvő rész egyik oldalára, a többi ujj a másik oldalra kerül. Ha az elölfekvő rész koponya, akkor tapintáskor kemény, gömbölyű, sima képlet tapintható, ha far, akkor kisebb, puhább felszínű tapintási lelet észlelhető. Ezzel a műfogással megállapítható az elölfekvő rész, annak viszonya a medencebemenethez. Az utóbbi szerint az elölfekvő rész a bemenet felett mozgatható, bemenetre illeszkedett, bemenetre nyomott vagy bemenetben rögzült lehet. Harántfekvés esetében a bemenet üres.

 

4. számú Leopold-féle műfogás

A vizsgáló az anya arcának háttal áll. Mindkét tenyerét zárt ujjakkal, ulnaris élével a symphysis fölé helyezi, majd a hasfalat benyomva igyekszik az elölfekvő részt közrefogni. E műfogás segítségével a 3. Leopold-féle fogással szerzett tapintási leletet erősíthetjük meg. A 3. és 4. fogás alkalmazásával megindult szülés esetén választ kapunk arra, hogy a fej áthaladt-e a medencebemeneten. Ha a fej felfelé szélesedő része tapintható, a koponya még nem haladt át a bemeneten, ha azonban felfelé keskenyedő rész észlelhető, akkor valószínű, hogy a legnagyobb kerületévei már átjutott a medence bemenetén. Ritkán a 4. fogással felismerhető a homloktartásra és az arctartásra jellemző szöglettörés a tarkó és a hát között. Ezért ez a fogás alkalmas lehet a deflexiós tartás megítélésére is.

 

5. számú Leopold-, illetve Zangemeister-féle kiegészítő műfogás

A vizsgálat során a jobb kéz ujjait a szeméremcsontra, a bal kezet a koponyára helyezzük. Normális körülmények között a koponya síkja mélyebben van, mint a szeméremcsonté. Ha a koponya promineál, azaz előemelkedik, vagy egy síkban van a symphysisseI téraránytalanság, illetve beilleszkedési rendellenesség valószínű. Eltűnt méhszáj esetén diagnosztikus értékű. (Zangemeister német nőgyógyász, 1871-1930.)

 

 

 

A magzat helyzetének leírására: fekvés – állás – tartás – beilleszkedés

 

 

 

A fekvés a magzat és az anya hossztenge­lyének egymáshoz való viszonya

 

Normális:  

  • hosszfekvés

A magzat hossztengelye az anya hossztengelyével párhuzamos.

 

  • Koponyavégű hosszfekvés

Gyakorisága 96%

Rendellenes:       

  • Medencevégű hosszfekvés

Gyakorisága 3,5% (Medencevégű fekvés gyakorisága a terhességi kor és magzati súly növekedésével egyre csökken, pl.: a 28-32. héten születettek között 14% vagy az 1500-2000 grammosok között 15%.)

 

  • harántfekvés

A magzat hossztengelye az anya hossztengelyével derékszöget zár be.

Szülés megindulása esetén az anyára és a magzatra nézve is életveszélyes lehet.

  • ferde fekvés

A magzat hossztengelye az anya hossztengelyével kisebb, mint 90°-os szöget zár be.

A ferde fekvés rendszerint átmeneti, mert a vajúdás alatt általában haránt- vagy hosszfekvéssé alakul át (ezért instabil fekvésnek is nevezzük).

 

Haránt- és ferdefekvés gyakorisága: 0,5%

 

Ha egy hosszfekvésben elhelyezkedő magzat elölfekvő része nem fedi pontosan a bemenetet, hanem valamelyik csípőtányér felé kitér, a kitért fej, ill. kitért far kifejezést használjuk.

 

 

 

Az állás a hosszfekvésben elhelyezkedő magzat hátának,

harántfekvésben a magzat koponyájának az anya oldalához való viszo­nya

 

 

Hosszfekvésben

 

  •  I. állás, ha a magzat háta az anya bal oldala felé tekint
  • II. állás, ha a magzat háta az anya jobb oldala felé tekint

 

Harántfekvésben   A koponya helyzete alapján:

 

  •  I. harántfekvés: a magzat koponyája az anya bal oldala felé tekint
  • II. harántfekvés: a magzat koponyája az anya jobb oldala felé tekint

 

A magzat hátának helyzete szerint:

  • dorsoanterior [dorzoanterior]: a magzat háta előre, az anya hasfala felé,
  • dorsoposterior [dorzoposzterior]: a magzat háta hátra, az anya gerincoszlopa felé,
  • dorsosuperior [dorzoszuperior]: a magzat háta felfelé,
  • dorsoinferior [dorzoinferior]: a magzat háta lefelé tekint.

 

 

A tartás fejvégű fekvésben a fejnek a törzs­höz,

medencevégű fekvésben a két alsó vég­tagnak a törzshöz viszonyított helyzete

 

 

Koponyavégű hosszfekvésben

 

Az első forgás akkor szabályos, ha a vezérpont (nagykutacs, homlok, állcsúcs) előre forog.

A tartási rendellenességek a koponya első forgásának, a flexiónak a rendellenességei.

A flexió elégtelenül történik meg      deflexiós tartások.

 

  • fejtetőtartás (I. fokú deflexiós tartás)

A deflexiós tartások 60%-a (az összes szülés 1%-a)

  • homloktartás (II. fokú deflexiós tartás)

A deflexiós tartások 5%-a (az összes szülés 0,05-0,1%-a)

  • arctartás (III. fokú deflexiós tartás)

A deflexiós tartások 30%-a (az összes szülés 0,2-0,5%-a)

 

Medencevégű hosszfekvésben

 

Ha kicsi az elölfekvő rész körfogata az kedvezőtlen, mert szűkebb méhszájon is képes „megszületni”, mielőtt még a méhszáj eltűnne, így az utoljára jövő és legnagyobb körfogatú fej könnyebben elakad.

  • egyszerű fartartás 70% [legkedvezőbb, mert a farkörfogat csaknem = fejkörfogat (33 cm)]
  • lábtartás 20% (legkedvezőtlenebb, mert a lábak körfogata csak 26 cm)
  • far-lábtartás 10% (a körfogat a fenti kettő között van)
  • térdtartás 0,1% (valamivel jobb, mint a lábtartás)

 

 

A beilleszkedés az elölfekvő magzati nagy­rész (koponya) viszonya a medencebemenethez

 

Normálisan: a koponya nyílvarratával közel a medencebemenet haránt átmérőjébe illeszkedik, egyenlő távolságra a promontoriumtól és a symphysistől (syncliticus [szinklitikus] beilleszkedés).

Beilleszkedési rendellenesség: a koponya nyílvarratával nem a harántátmérőbe, hanem a medencebemenet egyenes átmérőjébe (magas egyenes beilleszkedés), vagy a haránt átmérővel párhuzamosan a promontoriumhoz, vagy a symphysishez közelebb illeszkedik be (asyncliticus [aszinklitikus] beilleszkedés). Gyakorisága 0,5 %.

 

  • magas egyenes beilleszkedés

A koponya nyílvarratával a bemenet egyenes átmérőjében rögzül. Csak akkor mondhatjuk ki, ha a méhszáj eltűnt, és a koponya a bemenetben rögzült.

  • positio occipitalis anterior/pubica [pozíció okcipitálisz anterior/pubika]: a tarkó (kiskutacs) a symphysis felé tekint
  • positio occipitalis posterior/sacralis [poszterior/szakrálisz]: a tarkó (kiskutacs) a sacrum [szakrum] felé tekint.

         

  • asyncliticus beilleszkedés

A harántban lévő nyílvarrat nem középen fut. Bemenetben rögzült koponya esetén mondható ki (leggyakrabban csak eltűnt méhszájnál).

        mellső (elülső) falcsonti beilleszkedés – Naegele-féle obliquitas [Négele-f. oblikvitás]: nyílvarrat harántban, de a promontoriumhoz közelebb fut, a medencebemenetet nagyobb részben az elülső falcsont foglalja el.

        hátsó falcsonti beilleszkedés – Litzmann-féle obliquitas [Licmann]: nyílvarrat harántban, de a symphysishez közelebb fut, a hátsó falcsont foglalja el a medencebemenet nagyobb részét.