midwife

PSZICHOSZOMATIKUS ZAVAROK CSOPORTOSÍTÁSA

1. PSZICHOGÉN ZAVAROK

„csak” tünet van: konverziók, hipochondria, pszichiátriai problémák

2. PSZICHOFIZIKAI ZAVAROK

működési zavarok: érzelmi zavarok következményeként

3. PSZICHOSZOMATIKUS BETEGSÉGEK

szervi elváltozások: tartós feldolgozatlan stresszállapotok eredőjeként

4. SZOMATOPSZICHIKUS ZAVAROK

stigmatizált változások: végleges vagy tartós betegségek miatt

(Engel, 1967)

LELKI TÉNYEZŐK A NŐGYÓGYÁSZATI MEGBETEGEDÉSEKBEN

-       Alapvető modell/szeretetkapcsolat zavarai (anyával, apával)

-       Nemi szerep zavara – a szexualitás hárítása

-       Legátolt szexualitás

-       Női szerepek zavarai vagy hárítása

-       Szülőszereppel kapcsolatos negatív attitűdök

-       Férj-feleség között kapcsolatzavarok

-       Teherbe esés erős vágya – frusztráció

-       Terhesség hárítása

-       Súlyosabb érzelmi és mentális zavarok

TÜNETNYELV A NŐGYÓGYÁSZATI BETEGSÉGEKBEN

(a teljesség igénye nélkül)

-       Menstruációs görcsök – lelki görcsösség az odaadás képességében

-       Orgazmusproblémák – félelem az önkontroll elvesztésétől

-       Hosszú menstruáció – a méh „sírása”

-       Terhességi toxikózis – bizonytalanság a szeretetkészségben

-       Terhességi hányás – amit érzelmileg „nem bír bevenni a gyomor”

-       Klimaxos hőhullámok – „forró nő”

-       Rák – negatív érzelmek „elburjánzása” a női önazonosság „szétesése”

A NŐGYÓGYÁSZAT SZINTJEI

Alapszint:

AZ ORVOS A NŐI NEMI ALKATRÉSZEK SZERELŐJE („ALVÁZVÉDELEM”)

A tünetek és az adott területek felépítése, működése, javítása a kizárólagos.

Középhaladó szint:

AZ ORVOS A NŐI NEMI SZERVEK GYÓGYÍTÓJA

A tüneteket érintő teendőkön túl – a betegséggel kapcsolatban – megfogalmazódó viselkedésminták és érzelmek is fontosak.

Haladó szint:

AZ ORVOS NŐGYÓGYÁSZ („GENERÁLJAVÍTÁS”)

Az orvos a nőiségét egészében megélő nő gyógyítására is hangsúlyt helyez

a) reakcióival maga segíti a továbblépést

b) felismeri, és ha szükséges továbbküldi a nőt pszichoterápiára

A gyakoribb szülészeti és nőgyógyászati pszichoszomatikus kórképek

-       Vaginizmus, enyhébb esetben csak dyspareunia: főleg fiatal, tapasztalatlanabb nőknél, vagy új partner esetén fordul elő. A gátlásoknak, szorongásnak fontos szerepe van a hüvelyi izomzat görcsös (akaratlan) összehúzódásában, mely a behatolást fájdalmassá, vagy lehetetlenné teszi. Ez sokszor a szüzesség elvételét is nehezíti.

-       Menstruációs zavarok: fájdalmas vérzés (dysmenorrhoea), vérzés kimaradása (amenorrhoea), elhúzódása (hypermenorrhoea), közti vérzések (metropathia), stb.).

-       Myoma: az érzelmeiket, normális reakcióikat sokszor mártíromságból elfojtó nők betegsége.

-       Meddőség: amikor a megtermékenyült petesejt nem ágyazódik be, vagy kilökődik, sokszor pszichés tényezőket is feltételeznünk kell.

-       A terhességi toxémiánál bizonyított a terhes nő lelki, esetleg tudatalatti elhárításainak működése, amit házasságterápia keretei között orvosolhatunk.

-       Hyperemesis: a környezet vagy az egyén elutasítása a terhességgel kapcsolatban. Szorongás a terhességgel várható testkép-változástól.

-       Spontán vetélések: sokszor csak szubklinikusak – egyértelmű elutasítás állhat mögöttük.

A menstruáció a fogamzóképes életkorban több-kevesebb rendszerességgel jelentkező hüvelyi vérzés, melyet definíciószerűen a ciklus során peteérés előz meg. A menstruáció során a méhnyálkahártya válik le, amikor a ciklus során nem történik megtermékenyítés. A hüvelyi vérzések más, kóros fajtái is előfordulnak, azonban ezeket peteérés és ovuláció nem előzi meg. 

Szabályszerűen a menstruációs vérzés 28 naponta jelentkezik, azonban néhány napos ingadozás még normálisnak fogadható el, ezért a 28+-4 napos ciklusokat élettaninak lehet elfogadni. Az ennél gyakoribb illetve ritkább vérzéseket kórosnak tekintik, és gyakori (polymenorrhoea) vagy ritka (rarromenorrhoea) menstruációs vérzéseknek nevezik.

A menstruációs vérzések a nemi érés folyamán jelentkeznek a menarchevel kezdődően, mely általában a 8-13. életévre tehető és a menopauzával fejeződnek be, mely általában 49-50 éves életkorban következik be. Korábbi menopauza is felléphet, amikor a petefészkek működése vagy korai kimerülés, vagy külső hatás, pl. műtéti eltávolítás, sugárterápia vagy citosztatikus terápia miatt károsodik (arteficialis menopauza). A reproduktív életkor kezdetén és végén a menstruációs ciklusok kevésbé rendszeresek, és gyakran fordulnak elő anovulációs vérzések. A reproduktív életkorban azonban általában a nők két harmada rendszeres menstruációs vérzések jelentkezését tapasztalja,

A menstruáció általában 3-7 napig tartó vérzés. A vérvesztés körülbelül 35-90 ml, és a vérvesztés a menstruáció első napjaiban több, mint a vége felé. A vérvesztés mennyisége az életkortól is függ, 35 éves életkor alatt általában több, mint később. Természetesen a vérvesztés mennyiségét olyan tényezők is befolyásolják, hogy volt–e előzetesen valamilyen műtéti beavatkozás vagy gyulladás, ami a méhnyálkahártyát károsította, vagy pl. fogamzásgátló szedéséről van-e szó. Az utóbbi esetben menstruációról nem is lehet beszélni, mivel a fogamzásgátló szedése esetén ideális esetben ovuláció nem fordul elő, ezért ilyen esetekben megvonásos vérzésekről beszélnek. A menstruációs vérzés mennyiségének csökkenését oligomenorrhoeának nevezik.

A menstruációs váladék vért, levált endometriális és hüvelyi epithel sejteket, a nyakcsatornából származó nyákot, baktériumokat tartalmaz. A váladékban prosztaglandinok és fibrinolizin is kimutatható, az előbbiek az erek összehúzódásért, a vérvesztés csökkentéséért felelősek, az utóbbi megakadályozza a vér megalvadását.

A menstruációs ciklus szakaszai

   A menstruációs ciklus, amin a két menstruációs vérzés közötti időszakot értjük, bonyolult neuroendokrin szabályozás alatt áll. A szabályozásban részt vesz a hipotalamusz, a hipofizis és a pertefészkek, a célszerv az endometrium. A hipotalamuszban termelődő gonadotrop relasing hormon (GnRH), ami ciklusosan kerül a hipofizis portalis érrendszerébe és éri el a hipofizis mellső lebenyét, a tüszőérlelő hormon (FSH) és tüszőrepesztő hormon (LH) termeléséért és felszabadításáért felelős. A GnRH pulzusok nagyságával és ritmusával függ össze, hogy a ciklus közepén az LH csúcs létrejön-e, ez felelős a petefészekben megért tüsző megrepedéséért, az ovulációért. A menstruációs ciklus elkezdődése is a hipotalamusz GnRH pulzusainak megfelelő ritmusával indul el, amit a hipotalamusz biológiai órájának megindulásának is neveznek a pubertás korában.

A petefészekben a korábbi ciklusok során kiválasztódott tüsző az FSH hatására növekedésnek indul, és a ciklus közepére, általában a 14. napra éretté válik, amikor az LH csúcs a tüsző  falában a prosztaglandinok által olyan változásokat hoz létre, aminek következtében a tüsző megreped és a petesejt szabaddá válik.

A petefészek is termel hormonokat, a ciklus első felében az ösztrogéneket növekvő mennyiségben, amely hormonok a menstruáció után a levált endometrium helyén az újabb méhnyálkahártya felépülését segítik elő. A méhnyálkahártya felépülés ezen szakaszát proliferációs szakasznak nevezik.

Amennyiben az ovuláció létrejön, a tüszőrepedés helyén kis vérzés keletkezik, majd kialakul a sárgatest (corpus luteum), ami a ciklus második felében progeszteron hormont termel. Az utóbbi feladata, hogy a méhnyálkahártyát a megtermékenyített petesejt befogadására alkalmassá tegye. Ilyenkor a méhnyálkahártya megvastagodik, a mirigyek sejtjeiben glikogén jelenik meg, ami a megtermékenyített petesejt kezdeti táplálására szolgál. A méhnyálkahártya ekkor a szekreciós szakaszban van. Ha a megtermékenyítés nem jön létre, az ösztrogén és progeszteron szintek csökkennek, a megvastagodott méhnyálkahártya vérellátása a csökkenő hormonszintek mellett elégtelenné válik, helyi érösszehúzódások tovább csökkentik a vérellátást, ezért a méhnyálkahártya vérzés kíséretében leválik, vagyis menstruáció kezdődik.

A petefészek és a hipotalamusz és hipofizis között bonyolult visszacsatolási rendszerek (feed back) működnek, ami a hipofizis és hipotalamus között is megtalálható. Ezek a szabályozási körök felelősek azért, hogy a női ciklusos működés megfelelő rendszerességgel történjen.

Az agykéreg és a hipotalamusz között is van kapcsolat, vagyis a környezeti ingerek az agykérgi tevékenységen keresztül befolyásolhatják a hipotalamusz működését, és hozzájárulhatnak a menstruációs ciklus változásához.

Nagyműtétek                                                        Laparotomia

Laparoscopia

Vaginalis hysterectomia

Fletcher-műtét

Mellső és hátsó hüvelyfali plasztika

Tervezett császármetszés

Kivizsgálás

Nagylabor (vérkép, vércsoport-ellenanyag, máj-, vesefunkció, vércukor, ionogram, alvadási paraméterek, összfehérje, t.vizelet)

Fül-orr-gégészeti vizsgálat

EKG

MRTG

Anaesthesiologiai vizsgálat

Tájékoztatás a műtétről, beleegyező nyilatkozat aláírása

Mérlegelendő:        Terheléses EKG

Kardiologiai konzílium

Nyeletéses RTG

Vérválasztás

Pszichológus

Műtét előtti nap      Reggel befekvés

Délig ehet

Éjfélig ihat

Hashajtás

Este 1 tabl. Dormicum

Klion htabl. / Betadine hk.

Műtét reggelén              RR, T, P

Hüvelyöblítés

Borotválás

Sedativum – anxiolytikum (Xanax, Frontin)

                                          Thrombosis profilaxis (Clexane)

                                          500 ml R-L (venabiztosítás)

Fásli

Ékszerek, esetleg műköröm, műfogsor, kontaktlencse eltávoltása

Pszichés támogatás

Mérlegelendő              Antibiotikum

                                          Beöntés

                                          Borotválás

Kisműtétek                            Abrasio

                                          Interruptio

                                          Loop- és hideg kés conisatio

                                          HSK

                                          Cerclage, Machesteri plasztika

                                          Marsupialisatio

Műtét előtti nap              Délig ehet (van, ahol este is)

Éjfélig ihat

Este 1 tabl. Dormicum

Kivizsgálás                            1 hónapnál nem régebbi vércsoport, vérkép, t. vizelet

Tájékoztatás a műtétről, beleegyező nyilatkozat aláírása

Mérlegelendő              Nagylabor (vérkép, vércsoport-ellenanyag, máj-, vesefunkció, vércukor, ionogram, alvadási paraméterek, t.vizelet)

Fül-orr-gégészeti vizsgálat

EKG

MRTG

Anaesthesiologiai vizsgálat

                                          Borotválás

Műtét reggelén              Sedativum – anxiolytikum (Xanax)

                                          Thrombosis profilaxis (Clexane) 9 hetesnél idősebb vetélésnél

                                          500 ml R-L (venabiztosítás)

Fásli

Ékszerek, esetleg műköröm, műfogsor, kontaktlencse eltávoltása

Pszichés támogatás

Szülészeti műtétek                                                        Sectio caesarea

Akut műtéti előkészítés

                                          Borotválás

                                          500 ml R-L (venabiztosítás)

                                          Fásli

                                          Anaesthesiologiai vizsgálat

                                          Ékszerek, esetleg műköröm, műfogsor, kontaktlencse eltávoltása

Pszichés támogatás

ÁK

Tájékoztatás a műtétről, beleegyező nyilatkozat aláírása

Mérlegelendő              Cerucal iv.

                                          Trinatrium-Citricum

Beöntés

A menarche a pubertas korában az első hüvelyi vérzés, ami a hipotalamuszból származó GnRH hormon termelés ciklusos jellegének rendszeressé válásával magyarázható. A hipotalamusz GnRH neuronjai már a magzati életben is kimutathatón ciklusosan termelnek hormont, azonban a megszületés után a gyermekkorban részben az ösztrogén visszacsatolás útján (ez ami kevésbé lényeges ekkor), részben idegrendszeri hatások útján gátlás alá kerülnek. A pubertás korában először csak az éjszakai órákban, majd később nappal is kimutatható az LH hormon pulzusokban termelődése, ami a GnRH pulzusok függvénye. A ciklusos működés vezet el az ovuláció létrejöttéig és a méhnyálkahártya szekréciós fázisának végén a menstruációs vérzésig. Természetesen ebben az időszakban az ovuláció még nem rendszeresen jelentkezik, ezért a menstruációs vérzések sem szabályos időközönként jelentkeznek. Ezen kívül amennyiben monofázisos ciklusról van szó, vagyis csak az ösztrogén hormon hat a méhnyálkahártyára, akkor csak a proliferációs fázisig jut el az endometrium és végül szabálytalan időközönként a megvastagodott méhnyálkahártya bővebb vagy elhúzódó vérzések kíséretében leválik. Az ilyen kóros vérzéseket metropathia juvenilisnek nevezik és gyógyszeres kezeléssel csökkenthető a vérzés mértéke.

A menarche az említett hormonális szabályozási mechanizmusok útján a 8-13 éves életkorban jön létre, gyakrabban azonban a 10 éves életkor után. Az utóbbi évtizedekben a nemi érés felgyorsulása, az acceleratio volt tapasztalható, vagyis a menarche időbeli előretolódása. Ennek nagy valószínűséggel a jobb táplálkozás, a hosszabb világos periódusokban töltött idő lehet a magyarázata, de fontos tényező a genetikai adottság és az éghajlati tényezők is.

A pubarche a szeméremtestnek a nemi hormonok hatására létrejövő változása. A szeméremtest zsírszövete a pubarche során fokozatosan növekszik, a szeméremtest duzzadtabb lesz, a szőrnövekedés megjelenik, a hüvelybemenet hámja vastagabbá, vérbővebbé válik, kialakul az acidofil flóra. Mindezek a változások a hormonok megváltozott mennyiéségtől függenek, elsősorban az ösztrogénétől, azonban az androgének is szerepet játszanak benne, főként a szőrnövekedésben és a faggyúmirigyek működésének a szabályozásában.

Az adrenarche a mellékvese zona reticularis állományában az androgén előalakok szekrécióját jelenti. Androgén hormonok pubertáskor a női szervezetben főként két helyen termelődnek, a mellékvesében és a petefészkekben. Az androgén hormonok felelősek a női fenotípusra jellemző szőrnövekedés kialakulásáért, ami a szeméremtesten kezdődik, majd később a hónaljárkokban is megjelenik. Az androgén hormonoknak fontos szerepük van a faggyúmirigyek szekréciójának a szabályozásában is. Kóros esetben a faggyúmirigyek stimulációja akár testszerte jelentkező acne képződéshez is vezethet.

Az öszrogén hormonok a másodlagos nemi jellegek kialakításában vesznek részt a pubertas alatt. A szeméremtest fejlődése mellet a legfontosabb szerepet az emlők fejlődésében játszák. Az emlők fejlődését telarchenek hívják, ami kezdetben az emlőknek megfelelően az emlőbimbó mögötti szövetek duzzanata, majd az egész emlő állománya növekedésnek indul és végül kialakul a felnőtt korra jellemző emlő. Az emlők növekedése gyakran nem teljesen párhuzamos, hanem asszimmetrikus, ami esetenként a családnak riadalmat okoz. Lényeges szempont, hogy ilyenkor az emlőből biopsziát venni nem szabad, mert az a fejlődésben lévő emlő szöveteit maradandóan károsíthatja.

A pubertas végére a fenti változások befejeződnek és a lány gyermek megközelíti a fiatal felnőttkor jellemzőit.

A fejlődés kóros formában vagy felgyorsult (pubertas praecox) vagy lassubb (pubertas tarda).

A telarche a legkorábbi fejlődési fázis, gyakran akár két évvel is megelőzi az ovulációt. A pubarche és a hónaljárok szőrzetének növekedése csak ezt követi.

Pubertas praecoxról akkor lehet beszélni, ha a nemi érés a normális határok - 2.5 SD (standard deviáció) értékét meghaladja, vagyis a másodlagos nemi jellegek a 8 éves életkor előtt, a menarche a 10 éves életkor előtt jelentkezik. A felgyorsult nemi érés lehet teljes vagy részleges. Hasonlóan a pubertas praecoxhoz pubertas tardaról akkor van szó, ha a nemi érés a normális határok + 2.5 SD értékét túllépi. 

Növekedésünk és fejlődésünk szempontjából egész létezésünkből az a 9 hónap a legeseménydúsabb, amelyet az anyaméhen belül töltünk.

Zigóta

•  1/7 mm
•  0,00000015 g

Újszülött

•  2 milliárd sejt
•  3250 g

MEGTERMÉKENYÍTÉS

Több millió spermiumra van szükség ahhoz, hogy egy közülük a petevezető tölcsérszerű végébe eljutva (ampulla) egyesülhessen a petesejttel.

A spermiumok a lúgos kémhatású ondófolyadékban úszva átjutnak a savas pH-jú hüvelyen, a nyakcsatorna váladékán, (mely peteéréskor áttetsző, nyúlós), és leküzdik a kürt ellenirányú perisztaltikus és csillószőrös mozgását. A spermiumok érési folyamata a méhen és a petevezetőn átjutva fejeződik be.

A legéletképesebb kb. 300-500 spermium 1-2 óra alatt eléri a petesejtet.

A petesejtet elérők enzimeinek együttes ereje szükséges ahhoz, hogy közülük egy átjusson a petesejt membránján, mely abban a pillanatban átjárhatatlanná válik a többi számára.

A spermiumok 48 óráig termékenyítőképesek, a petesejt ovuláció után 24 óráig termékenyíthető meg.

!!! Lásd esemény utáni tabletta !!!

A két ivarsejt egyenként 23-23 kromoszómát hordoz, egyesülésükkor a zigóta kromoszómaszáma az ember testi sejtjeire jellemzően 46 lesz. A 23-ból egy a nemet határozza meg, neve szexkromoszóma, mely a petesejtben „X”, a spermiumban viszont kétféle lehet „X” vagy „Y”. Előbbi esetben leány, utóbbi esetben fiú születik.

Megtermékenyített petesejt

– A sejt közepén, a sejtmagban helyezkednek el a géneket hordozó kromoszómák

– A sejtmag körül a sejt anyaga van, amely az első néhány sejtosztódás nyersanyagaként szolgál

– A zigóta a peteburkon belül helyezkedik el

– A zigóta totipotens sejt

Klinikum

IVF (In Vitro Fertilizáció): A petesejtet és a spermiumokat „lombikban” összeengedve a megtermékenyítés a szervezeten kívül zajlik le (így szaporodnak a halak is).

PROGESTATIO (1–  6. nap)

A zigóta első osztódása

24 órát vesz igénybe.

További osztódások („barázdálódás”) során a 3. napra egy 16 sejtből álló képződmény jön létre, neve: szedercsíra, mérete még azonos a zigótáéval (kb. 0,1 mm).

A fogamzást követő 8-10 nap folyamán a megtermékenyített petesejt végigvándorol a petevezetéken a méhbe. Az utazás időzítése a döntő (!) Lásd: méhen kívüli terhesség.

A belső sejtek felszívódnak, létrejön a hólyagcsíra, melynek belső falán egy ponton sejtek tömörülnek létrehozva az embriócsomót.

Ebben két üreg képződik, az alsó a szikhólyag a felső az amnionüreg, a kettő válaszfala az embriópajzs. Ennek sejtjeiből fejlődik az embrió, a szikhólyag később eltűnik, az amnion kitapad a külső falhoz, melynek neve chorion, felszínén dudorok, nyúlványok nőnek, sejtjeik neve trofoblaszt.

• • mitózis – 24 órával a fogamzás után
• • szedercsíra – az első néhány sejtosztódás után
• • hólyagcsíra – egy folyadékkal teli üreg megjelenése a szedercsírán belül

– belső sejttömeg – ebből jön létre maga az élőlény

– trofoblaszt – a védőgátat alakítja ki

• • beágyazódás (átmenet – ezért kockázatos)

Klinikum

A nő életében a megtermékenyült petesejtek 50%-a még a beágyazódás előtt (a menzeszkimaradás előtt) elpusztul. Oka többnyire (kb. 50%-ban) kromoszómarendellenesség. A pozitív terhességi teszt tehát még nem jelent igazi terhességet, mivel még nem történt meg a beágyazódás. Neve: „kémiai terhesség”, elvesztése nem számít abortusznak!

Preimplantációs genetikai vizsgálat: Nyolcsejtes álla-potig a zigóta bármely sejtjéből önálló egyed hozható létre. Egy sejt eltávolítása nem okoz gondot, és ebből teljes genetikai vizsgálat végezhető (egyelőre a nem meghatározását végzik).

BEÁGYAZÓDÁS (6-14. nap)

A hólyagcsíra a 6. napon a méh üregébe ér. A védőburok leválik, a rendkívüli képességű külső sejtek (trofoblaszt) segítségével, melyek a méhnyálkahártya sejtjeit feloldják a petezsák a mélybe süllyed (strómainvázió).

A trophoblastsejtek az endometrium ereit elérve ezek falát erodálják, így az egyre összetettebb nyúlványaik, melyeket már magzatboholynak nevezünk, anyai vérbe merülnek. A folyamat végére kialakul a méhlepény.

A trofoblasztsejtek elágazó nyúlványokat képeznek, valamint hCG-t termelnek. A sikeres beágyazódás feltétele az endometrium speciális (szekréciós) átalakulása, melyet a sárgatest által termelt progeszteron hoz létre. A hCG fenntartja az egyébként csak 14 napig működőképes sárgatestet (corpus luteum), mely tovább termeli a progeszteront. A nyálkahártya így nem válik le (a menses kimarad), a beágyazódott terhesség tovább fejlődhet.

Klinikum

• • A beágyazódás és a lepény kialakulása során eldől a terhesség további kimenetele. Ha az anyai erek falának lebontása nem kellő mértékű, a későbbi placentafunkció rosszabb lesz, gyakoribb a praeeclampsia, iu.retardatio, stb…
• • Ha az első két héten (amikor a nő még nem tud a terhességéről) külső vagy belső hatások (pl.: gyógyszer, sugárzás) miatt sejtosztódási zavar támad, az eredmény fatális. Ha tehát a beágyazódás sikeres, a terhességet ért hatás ártalmatlan volt. Ez a „minden vagy semmi törvénye”.

Az embrionális szakasz

• • A hólyagcsíra sikeres beágyazódását követő 6 hét
• • Ezen időszak alatt öltenek alakot a test alapvető szervei, és a szervezet elkezd a közvetlen ingerlésre válaszolni

A táplálék és a védelem forrásai

• • A trofoblasztból alakul ki:

– Belső magzatburok (amnion) – egy vékony, erős, átlátszó hártya, amely a magzatvizet tartalmazza

– Külső magzatburok (chorion) – a méhlepény magzati alkotórésze

– Méhlepény (placenta) – olyan összetett szerv, amely mind az anyából, mind az embrióból származó szövetekból épül fel (gát és szűrő funkció)

• • Köldökzsinór

Az embrió növekedése

A belső sejttömeg három részre válik:

Klinikailag fontos időpontok:

Neurulatio indul: Grav. s. 4-5.

Szívcső : Grav. s. 5.

Végtagok kezd.: Grav. s. 6-

Neurulatio vége: Grav. s. 6-7.

Szájpadlás: Grav. s. 7-12.

Szem, fül kezd. : Grav. s. 8-9.

Külső nemi szerv: Grav. s. 9- (UH: 13. után)

A nemi differenciálódás folyamata

A fogamzást követő hat hétben nincs szervi különbség a genetikailag eltérő nemek között (XX, XY).

XY – A 7. héten az ivarredők elkezdenek herékké alakulni (a hímivarmirigyek által termelt hím nemi hormonok (tesztoszteron) teszik az embriót hímmé.

XX – A női nemi szervek kialakulása a tesztoszteron hiányán múlik.

Klinikum

Organogenesis:

Grav. S. 5-10 közötti időszak. A legtöbb durva fejlődési hiba ekkor keletkezik

A magzati szakasz

• • Akkor kezdődik, amikor az összes alapvető szerv és szövet már jelen van.
• • A magzat tízszeresére növekszik, és arányai jelentősen megváltoznak.

A MAGZAT FEJLŐDÉSE

(Grav. s. 12-től a terminusig)

Növekedés és a szervek érése zajlik. Míg a 3-5. hónapban a magzat hossza gyorsan növekszik, a legnagyobb súlynövekedés az utolsó két hónapban történik. A fej növekedése a testhez viszonyítva lelassul. A gravida 20. hét körül (multipara 18.) érez a magzatmozgást.

A terhesség időtartama a megtermékenyítéstől számítva 266 nap, (38 hét) azaz 40 gesztációs hét (280 nap).

7. hónap vége

– a tüdő lélegzésre képes, és a központi idegrendszer eléggé fejlett, hogy a ritmikus légzőmozgásokat vezérelje

– jelentős mennyiségű zsír keletkezik, kisimítva a bőr ráncait

– a szem, ami eddig zárva volt, kinyílik és válaszol a fényre

9. hónap 

– a magzat hirtelen hízni kezd, és 50 %-os súlygyarapodást ér el az utolsó hónapban

– a szülés közeledtével a növekedés lelassul

– az agy sokkal tekervényesebbé válik

Klinikum

A 28-34. héten született koraszülöttek legfőbb problémája a központi idegrendszer

és a légzőrendszer fejletlensége és összehangolatlansága.